Benkő Samu ismertette a jelentős intézmény, az Erdélyi Tudományos Intézet történetét. A mindig összmagyar kategóriákban gondolkodó Teleki Pál kezdeményezte 1940-ben /Észak-Erdély visszatérésekor/, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem újjászervezésekor, hogy hozzanak létre olyan új tudományos intézetet, amely az Erdélyi Múzeum-Egyesület mellett központi irányító műhelye legyen minden, a tájegység múltjára, jelenére és jövőjére irányuló kutató munkának. 1940 októberében hivatalosan megalakult az Erdélyi Tudományos Intézet /ET/, első kolozsvári munkaértekezletén maga Teleki Pál kormányfő elnökölt. Az ETI munkába állításának irányításával a miniszterelnök Tamás Lajos és Kniezsa István Kolozsvárra kinevezett egyetemi tanárokat bízta meg. Hat intézeti tanárt neveztek ki: László Gyula régészt, Nagy Zoltán szövetkezeti szakembert, Venczel József statisztikust, K, Kovács László etnográfust, Makkai László történészt és Teleki Géza geológust. Az ETI munkáját tizenegy szakosztályban kezdte el /földrajzi, néprajzi, történeti, régészeti, társadalomtudományi, nyelvészeti, magyar-román kapcsolatok, magyar-száz kapcsolatok, irodalmi, embertani és élettani/. Számba vették az anyaországban és Erdélyben készen levő vagy félig kész tudományos munkákat, és ezeket kellő szakmai megmérettetés után nyomdába küldték. A kezdeti tanári kart új tagokkal /Jancsó Elemér, Juhász István, Méri István, Nagy Jenő/ bővítették. Gazdag tartalommal jelent meg Az Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyve 1940-1941, Az Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyve 1942, a harmadik kötet /Az Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyve 1943/ utolsó lapján a Megjegyzésben szerepelt, hogy a rendkívül viszonyok miatt az Évkönyv szedését bizonytalan ideig nem lehet folytatni, így a kötetnek csak az "első három tanulmánya jelenhetik meg /1944. október 1./" A rendkívüli viszonyok azt jelentették, hogy az ágyúk már Kolozsvár határában dörögtek. Évek múlva, 1947-ben, elsősorban Szabó T. Attila szívósságának köszönhetően megjelent az 1843-as Évkönyv II. kötete is. Közben 1945-ben az ETI útjára bocsátotta Az Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyve 1944 című impozáns kiadványát. Amíg élt Teleki Pál, az ő szellemi irányításával működött az ETI. Tragikus halála után az ETI élén Tamás Lajos maradt az igazgató, tőle csak budapesti professzori kinevezése után, 1944 nyarán vette át a vezetést Szabó T. Attila. Az ETI első korszakának értékelését Mikecs László végezte el élete utolsó tanulmányában /Új erdélyi tudomány. Jegyzetek az Erdélyi Tudományos Intézet működéséhez, Erdélyi Múzeum XLIX (1944)/. Mikecs Lászlót 1944-ben kolozsvári otthonából elhurcolták a szovjet katonák sokezer kolozsvári polgári lakossal együtt, Mikecs szovjet fogságban halt meg. 1945-ben megalakult a Bolyai Tudományegyetem, az ETI szervezetileg átkerült az egyetem kötelékébe. Az ETI elnöke az egyetem rektora /Csőgör Lajos/, igazgatója az egyetem rektor-helyettese /György Lajos/ lett, új intézeti tanárként meghívták Faragó József folkloristát, Imreh István gazdaságtörténészt és Markos András szociológust. A háború után az egyetem, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az Erdélyi Tudományos Intézet közösen munkálkodott azon, hogy biztosítsák az erdélyi magyar értelmiség utánpótlásának intézményes feltételeit. Szabó T. Attila 1946-ban azt javasolta, hogy az Erdélyi Múzeum-Egyesület folyóirata, az Erdélyi Múzeum, önállósága megtartásával, legyen az ETI közlönye is. 1947 tavaszán azután megindult a hírhedt harc "az elvtelen magyar egység" ellen, és elkezdődött az erdélyi magyarság hagyományos intézményrendszerének módszeres felszámolása. A támadásokból kijutott az ETI-nek is, igazgatóját, György Lajost elsőnek vette célba a kommunista rendszer. Ekkor lett az ET igazgatója a marxista Gaál Gábor. Gáll Ernő világnézeti váltással biztosítottnak látta az ETI jövőjét: "Az Erdélyi Tudományos Intézet végre be kell törjön és ott irányadóvá kell váljék a dialektikus és történelmi materializmus." /Utunk (Kolozsvár), 1948. 2. sz./ Gaál Gábor azt a feladatot kapta, hogy az ETI-t építse be az akkor létrehozott kolozsvári Akadémiai Fiókba. Az induláskor azzal kecsegtették Gaál Gábort és az ETI-ből átvett magyar kutatókat, hogy ezek az új akadémiai intézetek kétnyelvűek lesznek, és az erdélyi magyarsághoz kötődő tudományos témáknak az új intézmény programjában helyük lesz. Ezt az ígéretet nem tartották meg. Az ETI-t formálisan nem szüntették meg. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület megszüntetését /1950/ és az ETI csöndes felszámolását követte a nagy tisztogatás a Bolyai Tudományegyetemen, 1952-ben Szabó T. Attilával és Jakó Zsigmonddal az élen éppen azokat távolították el, akik a legjobban tudták, hogy mi a feladata Erdélyben a magyar tudósnak, emlékezett Benkő Samu. /Benkő Samu: Az Erdélyi Tudományos Intézet. = Valóság (Budapest), ápr./
1993. november folyamán
Tófalvi Zoltán ismertette az 1957-ben elítélt kilenc erdélyi magyar értelmiségi perét, akik Dobai István egyetemi tanár, nemzetközi jogász Erdélyről készített memorandumának elkészítésében, terjesztésében működtek közre. Dobai Istvánt és Varga Lászlót életfogytiglani szigorított börtönre, Komáromi Józsefet és Kertész Gábort 25 év kényszermunkára, Bereczki Andrást 20, Gazda Ferencet 10, Dobri Jánost 6, László Dezsőt és Nagy Józsefet pedig 5 évi kényszermunkára ítélték. Dobai István a Bolyai Tudományegyetem nemzetközi jogásza tervezetet dolgozott ki az erdélyi kérdés rendezésére. Dobai István a memorandumot megmutatta Jordáky Lajosnak, aki a tervezettel szemben a független Erdély gondolatát tartotta fontosnak. A Dobai által javasolt, a méltányosság elvén álló lakosságcserével egyetértett. Dobai felkereste Márton Áron püspököt is, aki Erdély Magyarországra való visszatérését tartotta megoldásnak, hasonló volt Dobri János református teológiai tanár véleménye. Dobai az ENSZ-hez akarta eljuttatni a memorandumot, de a letartóztatása ebben megakadályozta. Az elítéltek között volt Varga László református lelkész, aki jelenleg a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt elnöke. László Dezső 1941-1944 között magyar parlamenti képviselő volt. A Dobai-perben 1957. szept. 16-án kezdődött a tárgyalás. A román bíróság először tárgyalta nyilvánosan az erdélyi kérdést. Mindegyik vádlott fenntartotta véleményét a kínzások és annak ellenére, hogy az ügyész halálos ítéletet kért. Kertész Gábort például állandóan verték, mégsem tudták megtörni. Cellájába egy dühöngő elmebeteget tettek, aki valóságos kálváriává változtatta életét. Dobai István, Kertész Gábor és Nagy József dossziéján egy különleges jelzés volt, amelynek értelmében sohasem szabadulhattak a börtönből. Dobait és hat társát a hazaárulóknak fenntartott börtönbe vitték, ahol mintegy 400 ember raboskodott hihetetlen körülmények között. Dobai súlyos tébécés lett, az orvos megtiltotta, hogy gyógykezeljék. Az ablaktalan cellában elviselhetetlen volt az élet. A legnagyobb melegben is naponta csak három deci vizet kaptak, a forró ételt pedig tíz perc alatt, kanál nélkül kellett beszürcsölniük. A 400 elítéltből csak 42-en maradtak életben. 1959. márc. 6-án számolták fel ezt a különlegesen kegyetlen részleget. Dobait akkor lepedőben vitték az új cellába. Az orvos a börtönparancsnok utasítása ellenére sztreptomicinnel kezelte, így mentette meg az életét. /Tófalvi Zoltán: Magyarok a vádlottak padján. = Erdélyi Magyarság (Budapest), nov. - 16. sz./
1998. február folyamán
Sas Péter /Budapest/ kutató Bíró Vencel és Balanyi György, a két piarista történész életútját vázolta fel, mindketten Kolozsváron professzorai voltak az egyetemnek 1943 és 1948 között. Bíró Vencel /Vértessomló, 1885. aug. 9. - Kolozsvár, 1962. dec. 2./ teológiai és egyetemi tanulmányait Kolozsváron végezte, 1908-ban pappá szentelték, ugyanebben az évben summa cum laude minősítéssel bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Kolozsváron tanított a gimnáziumban és rendre írta történelmi tanulmányait. 1925-ben a kolozsvári főgimnázium igazgatója és az önállósult romániai piarista provincia rendfőnökének, Patay Józsefnek az asszisztense lett. Bíró Vencel kutatómunkájának eredménye Altorjai gróf Apor István és kora című monográfiája. Bíró Vencelt 1934-ben a piarista rend főnökévé választotta. Sok gonddal kellett megküzdenie, a román állam nem ismerte el a rend jogi személyiségét, sőt Onisifor Ghibu kolozsvári egyetemi tanár címbitorlás és államellenesnek nyilvánított rendi címer használata miatt bírósághoz fordult. Végül az ügyben felmentő határozat született, 1938-ban. 1940-ben a visszaállított Ferenc József Tudományegyetem Erdély és Kelet-Európa története tanszékén lett rendes tanár, egyben munkatársa az újonnan felállított Erdélyi Tudományos Intézetnek. Az MTA tagjának választotta. Bíró Vencel munkássága összefoglalásaként megírta Erdély története című munkáját. 1945-48 között a Bolyai Tudományegyetem dékán-helyettese volt, akkor nyugállományba küldték. 1946-ban ismét őt választották a romániai piarista rendtartomány főnökének. 1949. aug. 1-jén megszüntették a szerzetesrendeket, így a piarista rendet is. Bíró Vencel Kolozsváron, a Szent Mihály plébánián kapott szálláslehetőségeket. Tovább írta történelmi tanulmányait. Balanyi György /Kecskemét, 1886. febr. 10. - Budapest, 1963. máj. 4./ piarista történész 1824-től tanított a budapesti tudományegyetemen, majd 1943 és 1948 között Kolozsvárott volt a Bolyai Tudományegyetemen a történelem tanszék professzora. 1948-ban vissza kellett térnie Magyarországra. /Sas Péter: Bíró Vencel, a piarista rendfőnök és történetíró. = Művelődés (Kolozsvár), febr./
1990. január 7.
1959-ben megszüntették a Bolyai Tudományegyetemet, ezzel a magyar értelmiség soraiban a megfelelő utánpótlást lehetetlenné tették. Az egykori Bolyai Tudományegyetem és a jelenlegi Babes-Bolyai Tudományegyetem volt és jelenlegi tanárai elengedhetetlennek tartják az önálló magyar egyetem visszaállítását, olvasható közös nyilatkozatukban, melyet több mint százötvenen írtak alá. /Nyilatkozat. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 7./
1990. január 10.
A Közoktatási Minisztérium nemzeti kisebbségi ügyosztályának állásfoglalása javaslatokat tartalmaz a kisebbségi oktatás elősegítésére /nemzetiségi tagozat indítható a szülők kérésére, ismét megalapíthatók a múltban a kisebbségek nyelvén működő iskolák, minden tárgyat a kisebbségen nyelvén lehet tanítani/. Javasolja a Bolyai Tudományegyetem és a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet újbóli megalakítását. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./
1990. január 11.
Petre Roman miniszterelnöknek a KGST szófiai összejövetelén elmondott beszédét közi a lap. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./ Dr. Pálfalvi Attila egyetemi tanár néhány napja miniszterhelyettesi rangban irányítja az Oktatási Minisztérium Nemzeti Kisebbségi Osztályát. Ki kell alakítani a nemzeti kisebbség iskolahálózatát, vissza kell térni az anyanyelvű oktatásra, vázolta fel a feladatokat. Újra kell választani a tanfelügyelőségeket. Õsztől indul a Bolyai Egyetem, az Univerzitás, amely magába foglalja az összes magyar felsőoktatási intézetet, így a kolozsvári Zeneművészeti és a Képzőművészeti Főiskola magyar tagozatát. A kolozsvári Politechnikai Intézetben /a műszaki egyetemen/ is megszervezik a magyar nyelvű műszaki oktatást. Most történt az új kari vezetőség megválasztása, egyetlen magyar nem került be a vezetőségbe. Pálfalvit mélyen felháborította ez az eljárás. Nagyon fontosnak tartja a magyar nyelvű egyetemi oktatást. Mostani tisztségét is úgy vállalta el, hogy hetente lejár Kolozsvárra előadást tartani. /Pápai Judit: Festina lente! = A Hét (Bukarest), jan. 11./
1990. január 13.
Az RMDSZ kolozsvári szervezete nevében Balázs Sándor és Kása Zoltán írta alá a beadványt, amelyben javasolják a magyar tannyelvű kolozsvári Bolyai Tudományegyetem újjáalakítását. Emlékeztettek arra, hogy az egyetem megszüntetése az 1959-es egyesítéssel vette kezdetét. Az egyesülés a terror légkörében történt meg, a későbbi diktátor, Nicolae Ceausescu sugalmazására. Az egyesítés szabad utat nyitott az anyanyelvű oktatás rendszeres csökkentésére. Az anyanyelvű oktatás olyan helyzetbe került, hogy nem láthatta el funkcióját, a diplomás értelmiségi nemzedékek szárnyra bocsátását, amire a magyar nemzetiségnek szüksége lett volna. /Beadvány. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./
1990. január 14.
Az RMDSZ jan. 13-án országos küldött-tanácskozást tartott Marosvásárhelyen, melyről jan. 14-én közleményben számoltak be. A tanácskozás elnökségében helyet foglalt Domokos Géza, Pálfalvi Attila oktatási miniszterhelyettes, Sütő András, Markó Béla, Tőkés László, Demény Lajos, Toró Tibor, Kántor Lajos, Sylvester Lajos, Ferenczes István, Lányi Szabolcs és Horváth Andor. Domokos Géza ismertette a Szövetség munkáját. A napirenden a Szándéknyilatkozat megvitatása állt, amelyet végül több módosítással fogadtak el. Felszólalt Tőkés László, Pálfalvi Attila, Kántor Lajos, Kincses Előd, Fülöp Dénes, Léstyán Ferenc, Lohinszky Loránt, Jakabffy Attila, Csávossy György, Kikelly Pál, Varga Gábor, Fodor Pál, Garda Dezső, Román János, Sikló Dezső, Katona Ádám, Muzsnay Árpád, Mazalik Alfréd, Sipos Gábor, Madaras Lázár, Ferenczes István, Sikli László, Soós József, Szabó Barna, Leopold László, Káli Király István, Bartha Sámuel, Csíky Boldizsár, Sylvester Lajos, Toró Tibor, Demény Lajos, Lányi Szabolcs, Zöld Péter, Markó Béla és Sütő András. Pálfalvi Attila oktatási miniszterhelyettes tájékoztatást adott az oktatási intézmények újraindításáról, beleértve a Bolyai Tudományegyetem ősztől való újraindítását is. /A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Ideiglenes Intéző Bizottságának 1990. január 14-i közleménye. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./ A tanácskozáson megjelentek a moldvai csángók képviselői is. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./
1990. január 23.
Pálfalvi Attila miniszter-helyettes az anyanyelvi oktatás helyzetéről elmondta, hogy a megbukott rendszerben a 80 ezer magyar líceumi tanulóból csupán 33 ezer tanulhatott anyanyelvén, a szakmai oktatásban rosszabb volt az arány: 15 600 magyar tanulóból csak 125-en tanulhattak magyarul. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem feltámasztása mellett, amelyhez hozzátartoznak a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet, valamint a Színművészeti Főiskola magyar tagozatai, ugyancsak tagozatként a magyar zeneművészeti főiskola, képzőművészeti tagozat, agronómia és a műegyetemi felsőfokú képzés is beindul magyar nyelven. /Olló rovat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 23./
1990. január 30.
A Bolyai Egyetemet vissza kell állítani és "képzőművészeti fakultásának festészeti, szobrászati, grafikai és iparművészeti katedráinak kell biztosítaniuk" a magyar művész- és oktató /rajztanári/ képzést, olvasható az Emlékirat a magyar képzőművészeti felsőfokú oktatás tárgyában címmel a magyar képzőművészek által írt anyagban. /Emlékirat a magyar képzőművészeti felsőfokú oktatás tárgyában. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 30./
1990. február 1.
Székelyudvarhelyen febr. 1-jén mintegy húszezer ember tüntetett a magyar iskolákért és a Bolyai Tudományegyetem visszaállításáért. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 4., Hídfő (Székelyudvarhely), febr. 4. - 2. sz./
1990. február 3.
Az RMDSZ Ideiglenes Intéző Bizottsága nyilatkozatában kifejtette, hogy két ízben tárgyalt Iliescu elnökkel és Petre Roman miniszterelnökkel az oktatási kérdésekről. Sajnálatukat fejezték ki azért, mert a román nyelvű sajtóban magyarellenes rágalmazó kampány indult. A szövetség igényt tart arra, hogy a kisebbséget érintő kérdésekben tudta és beleegyezése nélkül ne szülessen döntés. Az RMDSZ ragaszkodik a Bolyai Tudományegyetem és más kisebbségi felsőoktatási és kutatóintézetek visszaállításához. Az RMDSZ Ideiglenes Intéző Bizottsága elégtétellel vette tudomásul, hogy az Oktatásügyi Minisztérium nemzetiségi oktatásért felelős miniszterhelyettesévé dr. Demény Lajos történészt nevezték ki. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 3./
1990. február 3.
Febr. 3-án Marosvásárhelyen tartotta alakuló ülését a Romániai Magyar Orvosok és Gyógyszerészek Szövetsége. A 180 résztvevő megvitatta az alakulásra vonatkozó szándéknyilatkozatot. Céljaik között szerepel a Bolyai Tudományegyetem és marosvásárhelyi önálló magyar orvosi és gyógyszerészképzés visszaállítása, továbbá magyar nyelvű szaklap újraindítása. Dr. Brassai Zoltán belgyógyász előadótanár elmondta, hogy 1987-ben 78-an végeztek az orvosi fakultás magyar tagozatán, idén csak 18-an kezdték magyarul tanulmányaikat. Az utóbbi időben a magyar végzősök 60-80 százaléka került Moldvába. A küldött-találkozót febr. 24-én tartják. /Dr. Gábos László: Orvosainknak is itt a helye! = Szabadság (Kolozsvár), febr. 14./
1990. február 10.
Marosvásárhelyen hatalmas, soha nem látott tömeg, több tízezer ember tüntetett a kisebbségi jogokért, a magyar tannyelvű Bolyai Farkas Líceumért, a Bolyai Tudományegyetemért és a többi főiskoláért. Az előzmény az volt, hogy febr. 7-én Marosvásárhelyen megalakult a Vatra Romaneasca, egy magyarellenes politikai csoport. Magyarellenes zászlóbontás történt. A sportcsarnokban rendezett nagygyűlésükön kiáltozták: "Vissza a hunokkal Ázsiába! Nyitva vannak a határok, menjetek!" A beszédek is ilyen tartalmúak voltak. Febr. 9-én román fiatalok tüntettek a magyar nyelvű oktatás ellen, több magyar diákot összevertek, ugyancsak összeverték Farkas Istvánt, a tévé helyi operatőrét. Ezután került sor 10-én a magyar lakosok tüntetésére. Néma tüntetés volt, az emberek kezükben egy könyvvel és egy gyertyával vonultak, a transzparensek hirdették, hogy a magyar iskolákért tüntetnek. A tömeg élén Sütő András haladt. A tüntetők hangosan elimádkozták a Miatyánkot, majd Sütő András szólt a megjelentekhez. /Marosi Barna: Február 10, Marosvásárhely. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 13./
1990. február 17.
Az Adevarul in Libertate febr. 13-i számában jelent meg a Vatra Romaneasca állásfoglalása a Tanügyminisztérium határozata ellen, amely a kolozsvári magyar líceumok visszaállításáról döntött, továbbá a Vatra felháborodottan visszautasította a Bolyai Egyetem újraélesztésének tervét. A Vatra Romaneasca ezzel helsinki folyamatba illeszkedő alapelveket vonja kétségbe, amikor azt állítja, hogy az iskolák é az egyetem visszaállítása a demokráciát veszélyezteti. Eszerint a demokrácia a többség könyörtelen uralma a kisebbség fölött. Az RMDSZ Kolozs Megyei Bizottsága nyilatkozatában elítélte a Vatra állásfoglalását. Az ilyen vádaskodások konfliktusokat szülhetnek. /Nyilatkozat. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./
1990. március 18.
Márc. 17-18-án Marosvásárhelyen megtartották a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége /MISZSZ/ első kongresszusát. Mintegy négyszáz fiatal gyűlt össze. Smaranda Enache magyarul és románul tartott beszédet, a magyarországi román menekültek nevében Emil Iovanescu beszélt. Felolvasták Sütő András és Király Károly levelét. A MISZSZ márc. 18-án a magyar oktatásüggyel kapcsolatos nyilatkozatot fogadott el és egy állásfoglalást Vatra Romaneasca szervezetről. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 28./ A nyilatkozatban szolidaritást vállalnak az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet ülősztrájkot folytató magyar hallgatóinak követeléseivel, így a Bolyai Tudományegyetem visszaállításával, az önálló magyar iskolahálózat megvalósításával, a Nemzetiségi Minisztérium felállításával, a nemzetiségi törvény kidolgozásával, a magyar nyelv szabad használatával. /Nyilatkozat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 20./ Az állásfoglalás leszögezi, hogy febr. 10-én a magyar kisebbség békés tüntetést tartott, kollektív jogainak érvényesítéséért, erre válaszolva a Vatra Romaneasca soviniszta, erőszakos /dorongok, kések/ ellentüntetést szervezett. A Vatra által kezdeményezett megmozdulások több esetben fasisztoid jelleget öltöttek. A MISZSZ kéri a kormány állásfoglalását. /Állásfoglalás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 20./
1990. március 20.
Az RMDSZ Maros megyei Intéző Bizottsága általános, országos sztrájkra hívta fel az RMDSZ minden tagját, valamint a Szándéknyilatkozattal szimpatizáló szervezeteket és állampolgárokat. A tüntetés: néma ülősztrájk a munkahelyeken márc. 22-én 8 és 9 óra között. A pontokba szedett követelések között szerepel: minden olyan helységben, ahol a nemzeti kisebbségek arányszáma 10 % fölött van, két vagy háromnyelvű feliratok jelenjenek meg, anyanyelvi oktatás biztosítása, a Bolyai Egyetem visszaállítása. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 22./
1990. március 23.
Az 1989/90-es tanévben az országos beiskolázási szám az 1948-as év kétszerese. Az anyanyelven tanulók száma 270 ezer, azaz 1948-hoz viszonyítva alig 9 ezerrel több. Ez azt jelenti, hogy a jelen tanévben az ország tanulóinak mintegy 5 %-a jár anyanyelvű iskolába, 1948-ban viszont még a tanulók 12 %-a járt nemzetiségi iskolába. 1957 után teljesen felszámolták az orosz, lengyel, horvát, görög, örmény, tatár, török és zsidó nyelvű oktatást. Megszüntették a Bolyai Tudományegyetemet. Megszűntek a szakmai képzést nyújtó középiskolák, továbbá a szakiskolák. 1985-től nagy múltú, négy-ötszáz éves egynyelvű kisebbségi iskolákat önkényesen kétnyelvűvé változtatták. 1985-ben szóbeli utasításra megszüntették azt, hogy a kisebbségi iskolák végzettjei anyanyelvükön felvételizhetnek. Ugyanettől az évtől nem jutott pénz a kisebbségi líceumi tankönyvek kiadására. /Átvéve a Hét (Bukarest) hetilapból. Olló rovat - Tanügyi statisztika. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 23./
1990. április 18.
Az RMDSZ Ideiglenes Intéző Bizottsága nyilatkozatban tiltakozott a Nemzeti Megmentés Frontja lapjának első számában /Azi, ápr. 11./ megjelent dr. Ion Coja cikke miatt. A soviniszta cikk azt állítja, hogy 1944 után a kisebbségek, főként a magyarok uralták az RKP-t /Román Kommunista Pártot/. Az RKP káderei nemzeti eredetének felemlegetése azt a célt szolgálja, hogy az elmúlt 45 évért nem a kommunista ideológiát kell hibáztatni, hanem a pártba befurakodott magyarokat és zsidókat. Coja szerint a magyarok 1946 után befolyásolták Petru Grozát, ily módon egyetemet, autonómiát csikartak ki maguknak. Valójában a Bolyai Egyetemet 1945-ben hozták létre, az autonómiát pedig 1952-ben. Ion Coja szerint anyanyelvi oktatás csak elemi iskolában engedhető meg, felfogása szerint a magyarok és a székelyek két külön nép, székely nyelvű iskolák mellett kardoskodik. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./ Ugyanezen szám közölte Coja cikkének szövegét is /Erdély román föld. A nemzetiségi kérdés/. Coja még azt is írta, hogy a Romániával szomszédos országokban 4,5 millió román él, "Románia a legjogosultabb arra, hogy határrevíziót kérjen." Az "erdélyi magyar lakosság kiváltképpen a XIX. és XX. századi magyar telepítési politika nyomán alakult ki. Az utolsó magyar-betelepítés Romániába közvetlenül a második világháború után történt, amikor a Petru Groza kormány beleegyezésével 200 ezer magyar telepedett le Erdélyben, olyanok, akiket a vajdasági horthysta megszállás idején elkövetett gaztetteik miatt üldöztek el Jugoszláviából." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./ A Háromszékben Magyari Lajos is ismertette dr. Ioan Coja állásfoglalását, aki tizenhárom pontban fejtette ki nézeteit a magyar kisebbségről. Nem igaz, állította Coja, hogy a kisebbségek többet szenvedtek Ceausescu idején. A magyarok az ötvenes évekbeli helyzethez akarnak visszatérni. "Azok viszont természetellenes, érdemtelen előnyök voltak, ilyen sehol Európában egyetlen más kisebbségnek nem volt." / Magyari Lajos: Ki ön, dr. Coja? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 20./ Coja szerint "a magyarság jogainak kérdése polgári és büntetőjogi kérdés". A székelyeket más népnek vallja: "Lényeges különbséget tenni a székelyek és a magyarok között." "...a székelyek más népfaj, mint a magyarok." A székelyeknek a székely nyelvet kell tanítani. "A székelyek az elmagyarosításnak ezer éven át, 1919-ig ellenálltak"- állította Coja. /Magyari Lajos: Beszélj székelyül! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 23./
1990. május 18.
A március közepén megalakult Bolyai Társaság a romániai magyarsághoz fordul, azt kérve, hogy aláírásával erősítse meg a jan. 7-én kelt kollektív kérést, a Bolyai Egyetem újraindítását. /Felhívás. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 18./
1990. május 31.
Március végén alakult meg Kolozsváron a Bolyai Társaság, április végén hivatalosan is bejegyezték. Céljuk a Bolyai Tudományegyetem újraindítása. Ennek érdekében aláírásgyűjtést szerveznek. A Bolyai Társaság a romániai magyarsághoz fordul, kérve, hogy aláírásával támogassa a Bolyai Tudományegyetem újraindítását. /Felhívás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 31./
1990. június 30.
A Romániai Magyar Szó sorra bemutatja az RMDSZ megválasztott képviselőit, akik nyilatkoznak a feladatokról. Szőcs Géza /sz. Marosvásárhely, 1953, aug. 21./ szenátor Kolozsváron él, az RMDSZ főtitkára. Hazatért nyugatról. A parlamentben az alkotmány kidolgozásához kell kezdeni, privatizálás szükséges, sajtótörvény, továbbá meg kell teremteni a törvényes kereteket a Bolyai Egyetem létrehozásához. A nemzetiségi statútumot az alkotmányba kell iktatni. /Kik képviselnek minket? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./
1990. július 12.
Az RMDSZ parlamenti csoportja Gheorghe Stefan tanügyi miniszterrel tartott megbeszélést. Felvetették a Bolyai Egyetem és az iskoláztatás kérdéseit. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 17./
1990. július 21.
Az RMDSZ Országos Választmánya júl. 20-21-én Csíkszeredán ülésezett. Az oktatás helyzetével, a fellendülő közművelődési mozgalommal foglalkoztak, továbbá a sajtóban közzétettek két nyilatkozatot. Az egyikben követelték a Bolyai Tudományegyetem újraindításának engedélyezését, a másikban a marosvásárhelyi eseményeket követő egyoldalú bírósági eljárás ellen tiltakoztak. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24., 26., 27./ A választmány ülésén megállapították, helyes volt a döntés, hogy az RMDSZ ne vegyen részt a kormányzati munkába. A választmány tovább vizsgálja Tőkés Lászlónak a rendkívüli kongresszusra vonatkozó javaslatát. /Értékelt az RMDSZ. = Pesti Hírlap, júl. 23./
1990. július 23.
A határokon kívül élő magyar kisebbségek ügyeivel foglalkozó Entz Géza államtitkár nyilatkozott munkájáról, feladatairól. Entz Géza Kolozsvárt született 1949-ben. Apja /id. Entz Géza/ a Bolyai Tudományegyetem tanára volt, művészettörténész. Õ maga a Művészettörténeti Kutatócsoportban dolgozott. A múlt évben Tabajdi Csaba vezetésével megalakult a Minisztertanács mellett a nemzeti és etnikai titkárság, Entz Géza is bekapcsolódott ennek munkájába. Az anyanemzeti felelősség tevőleges hozzájárulást jelent a nemzet által elért értékek fennmaradásához és továbbörökítéséhez. A nemzetiség kérdést nem lehet egy ország belügyének tekinteni. Az Illyés Alapítvány a határon túli magyarság kulturális és tudományos tevékenységének támogatására jött létre. A kuratórium elnöke Csoóri Sándor. Az anyanemzet kötelessége a támogatás. Ezt nem tekintheti egyetlen állam sem beavatkozásnak. /Ágoston Vilmos: Beszélgetés Entz Géza államtitkárral. = Magyar Nemzet, júl. 23./
1990. július 27.
A magyarság képviselői számtalan beadványt készítettek, felemelték szavukat a magyar egyetem újraindítása, a magyar oktatási rendszer kiépítése ügyében. Az RMDSZ szenátusi csoportja például Petre Roman miniszterelnökhöz intézett, jún. 23-án kelt levelében tiltakozott amiatt, hogy sem a kormán, sem a minisztérium nem intézkedett a Bolyai Tudományegyetem visszaállításra ügyében. Nem válaszoltak a Bolyai Társaság ez ügyben írt egyetlen beadványára sem. A magyar felsőoktatás megoldatlansága az egész magyar nyelvű oktatást érinti. Nagy a tanárhiány a magyar iskolákban. Kolozsváron, az egyetemen számos szakon megszüntették a magyar nyelvű előadásokat, más szakokra pedig elenyésző számban kerültek be magyarok. A tanügy megoldatlansága kihat a kétmilliós magyar kisebbségre, identitástudatát veszélyezteti. Az utóbbi hónapokban 2500 magyar érettségizett magyar fiatal távozott Magyarországra, hogy ott tanuljon tovább. A Bolyai Tudományegyetem visszaállításának követelését eddig 178 ezren írták alá. Ezt elküldték a miniszternek. A magyar nyelvű felsőoktatást először Kolozsváron tegyék lehetővé. A Bolyai Tudományegyetem mellett szükség van a marosvásárhelyi orvosi egyetemre, továbbá a kolozsvári Műegyetemen, a konzervatóriumban, a képzőművészetin és a kolozsvári Agronómiai Intézetben indítsák újra a magyar nyelvű képzést. Király Károly szintén nyílt levélben kérte Iliescu elnöktől és Gheorghe Stefan oktatási minisztertől a felsőfokú magyar nyelvű oktatás újraindítását. /A társadalom levelező tagjai leszünk? = Valóság (Bukarest), júl. 27./
1990. augusztus 16.
Egyed Péter az erdélyi változásokat a Székelyudvarhelyen idén jan. 19-in indult Hídfő című lap szemlézésével mutatta be. A hetilap lelkesedéssel indult: Romániai magyarokként akarjuk élni híd-szerepünket, írta beköszöntőjében Szabó M. Barna. A febr. 4-i lapszámban olvasható: "Akarjuk, és szeptemberben lesz Bolyai Egyetemünk." Fábián Lajos készített interjút Gelu Pateanuval, "mindannyiunk Gyalu bácsijával", akinek azóta Magyarországra kellett menekülnie. Az ápr. 4-i számban Fekete Gábor számolt be a Marosvásárhelyen történtekről, őt is megverték. Kimutatta foga fehérjét a Vatra Romaneasca, tudósított az ápr. 15-i szám. A Hídfő állást foglalt az oroszhegyi perben: lincselés vádjával tíz év börtön jár négy emberre. A szintén Székelyudvarhelyen megjelenő Szabadságban Katona Ádám megírta: azután, hogy a Hídfő szerkesztőbizottsága megváltozott, családi vállalkozássá és bulvárlappá alakult a hetilap. /Egyed Péter: Kezdetben volt a kedv. = Magyar Napló (Budapest), aug. 16., 33. sz./
1990. augusztus 23.
Idén még nem indul újra az önálló magyar Bolyai Tudományegyetem. A Babes- Bolyai Tudományegyetemre idén felvettek 47 %-a magyar. A marosvásárhelyi egyeteme, az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetre felvételt nyert általános orvosi karra 250 fő, közülük 64 hallgató (25,6 %) magyar , a fogászati karon 50-ből 24 /48 %/, a gyógyszerészeti karon 50-ből csak 8 fő /16 %/ magyar. /Balla Katalin: Egyetemi felvételi vizsgák ? 1990. = A Hét (Bukarest), aug. 23./
1990. szeptember 6.
Sok levél, értesítés érkezik a Bolyai Társasághoz. Legutóbb Torontóból jött levél. Júl. 8-14-e között tartották meg a Torontói Egyetemen a második szerves kémiai világkongresszust. A megjelent tudósok a következő petíciót írták alá. "Alulírott tudósok, akik részt vettünk az Elméleti Szerves Kémikusok Világszervezete /WATOC/ II. Világkongresszusán kifejezzük méltatlankodásunkat az emberi jogok szüntelen megsértéséért a jelenlegi romániai rendszerben. Az 1989. évi emberi áldozatok ellenére az elnyomás tovább tart. Gyakran erőszakos formában, mind a román többség, mind a magyar, német és más kisebbségek ellen." Továbbra is akadályozzák a kolozsvári Bolyai Egyetem visszaállítását, melyet 1959-bn Ceuasescu utasítására tönkretettek. Ugyancsak Kanadából, Torontóból jött levél, melyet a Torontói Egyetem elnöke, J. Robert S. Prichard küldött júl. 20-án Petre Roman miniszterelnöknek, a másolatot juttatta el a Bolyai Társasághoz. A professzor levelében leszögezet, hogy Kanadában számos francia nyelvű egyetem létezik. A romániai magyar diákok kérték a kolozsvári Bolyai Egyetem és a többi magyar felsőfokú intézet visszaállítását. Az emberi jogok szerint ilyen nagyszámú nyelvi kisebbség megkívánja az oktatási szükségletek kielégítését. /Balázs Sándor: Levélbontás Bolyai-ügyben. = A Hét (Bukarest), szept. 6./
1990. szeptember 28.
Románia politikai helyzete és az ország jövője az Európa Tanácsban címmel jelent meg az RMDSZ álláspontja. A teljes nemzeti szabadság megadása minden együttlakó nép számára, kisebbségi törvény kidolgozása, nemzetiségi minisztérium felállítása, önálló magyar televízió- és rádióadás, önálló anyanyelvi oktatás, Bolyai Egyetem visszaállítása, gyulafehérvári püspökség érseki rangra emelése, anyanyelv szabad használata, magyarellenes uszítás megszüntetése, a kolozsvári konzulátus újbóli engedélyezése - ezek a főbb követelések. /Románia politikai helyzete és az ország jövője az Európa Tanácsban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./ Az RMDSZ-nek ezt az állásfoglalását magával vitte Bárányi Ferenc képviselő, és átadta az Európa Tanács képviselőinek Strasbourgban, ahol a romániai parlamenti küldöttség tagjaként, az RMDSZ képviselőjeként jelent meg és fölszólalt szept. 27-én. Elmondta, hogy a kétmilliós romániai magyar nemzetiség szükségesnek tartja a magyar nyelvű egyetemi oktatás visszaállítását. Bárányi Ferenc tárgyalt Catherine Lalumiere asszonnyal, az ET főtitkárával is. /Beszéd Strasbourgban. = Csíki Lapok (Csíkszereda), okt. 9./
